Nem egyformák, de egyformán értékesek

Nem minden virág ugyanakkor nyílik – és ettől szép a kert. 

Képzeljünk el egy kertet. Van benne rózsa, tulipán, levendula, százszorszép, napraforgó. Az egyik már tavasszal teljes pompájában virágzik, a másiknak több idő kell. Az egyik imádja a napfényt, a másik félárnyékban érzi jól magát. Van, amelyik vígan eléldegél akkor is, ha néha megfeledkezünk a locsolásról, és van, amelyik már attól megsértődik, ha kedden három perccel később kap vizet.

Mégsem állunk a kert közepén felháborodva, hogy: "Ez a levendula egyszerűen nem hajlandó rendesen rózsaként viselkedni!"

Gyerekek esetében valamiért mégis könnyebben belecsúszunk ebbe a hibába. 

Amikor az "ugyanaz" nem feltétlenül igazságos

Az SNI-s – sajátos nevelési igényű – és a BTMN-es – beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő – gyermekek bizonyos területeken másképp fejlődhetnek, tanulhatnak vagy működhetnek, mint társaik.

Lehet, hogy több időre van szükségük egy feladat megoldásához. Lehet, hogy másképp értik meg az instrukciót, nehezebben koncentrálnak, lassabban olvasnak, nehezebben írnak, vagy éppen a társas helyzetek jelentenek számukra nagyobb kihívást. Ez azonban nem azt jelenti, hogy kevesebbek.

Ahogyan egy növény értékét sem az határozza meg, hogy pontosan ugyanannyi idő alatt nő-e meg, mint a mellette lévő, egy gyermek értékét sem az dönti el, hogy hány perc alatt old meg egy matematika-feladatot, milyen szépen ír, vagy hány hibát vét olvasás közben. Az iskolai teljesítmény fontos. De a gyermek nem azonos az iskolai teljesítményével.

Nem alacsonyabb léc kell – hanem megfelelő segítség

Az elfogadás nem azt jelenti, hogy egy SNI-s vagy BTMN-es gyermekkel szemben nincsenek elvárásaink.

Sőt.

Az igazi elfogadás része az is, hogy hiszünk abban, hogy képes fejlődni, és ehhez megadjuk számára azt a támogatást, amelyre szüksége van.

Visszatérve a kertünkhöz: ha egy növénynek több vízre van szüksége, meglocsoljuk. Ha támaszték kell neki, megtámasztjuk. Ha árnyékban fejlődik jobban, nem tesszük ki egész nap a tűző napra, majd csodálkozunk, hogy nem érzi jól magát. És főleg nem mondjuk: "A többi növénynek nincs szüksége karóra, úgyhogy neked sem jár."

A pedagógiában ezt nevezhetjük differenciálásnak, egyéni szükségletekhez igazodó támogatásnak, méltányosságnak. A lényeg azonban egyszerű: nem minden gyermeknek ugyanarra van szüksége ahhoz, hogy a lehetőségeihez mérten jól teljesítsen.

A diagnózis nem személyiség

Különösen fontos, hogy az SNI vagy a BTMN ne váljon a gyermek neve elé ragasztott címkévé.

Ő nem "az SNI-s gyerek".

Ő lehet az a gyerek, aki fantasztikusan rajzol. Aki kívülről tud mindent a dinoszauruszokról. Aki észreveszi, ha valaki szomorú. Aki elképesztő történeteket talál ki. Aki humoros, kíváncsi, segítőkész, kreatív vagy éppen olyan kérdést tesz fel, amelyre a felnőtteknek hirtelen nagyon sürgős dolguk akad a másik szobában.

És igen: közben lehet diszlexiás, ADHD-s, autista, lehetnek tanulási vagy magatartási nehézségei.

Ezek fontos információk róla, mert segítenek megérteni, mire van szüksége.

De nem mondják el, hogy ki ő.

A kert sem attól szép, hogy minden virág egyforma

Az inklúzió egyik legfontosabb gondolata éppen az, hogy a különbözőség nem valami olyan hiba, amelyet el kell tüntetni ahhoz, hogy valaki a közösség teljes értékű tagja lehessen. Nem az a cél, hogy minden gyermek ugyanúgy tanuljon, ugyanabban legyen jó, ugyanolyan tempóban fejlődjön és ugyanoda jusson el. Hanem az, hogy mindegyiküknek legyen lehetősége fejlődni, kapcsolódni, sikerélményt szerezni és megtapasztalni:

"Én is ide tartozom."

Ehhez pedig nemcsak gyógypedagógusokra, fejlesztőpedagógusokra és pedagógusokra van szükség. Kellenek hozzá szülők, osztálytársak, intézmények és olyan közösségek is, amelyek képesek a gyermek mögött nemcsak a nehézséget, hanem magát a gyermeket meglátni.

Mert egy kert sem attól lesz gyönyörű, hogy minden növény pontosan ugyanolyan magas, ugyanolyan színű és ugyanazon a kedden virágzik ki. Hanem attól, hogy sokféle.

És attól, hogy a kertész tudja: nem a rózsát kell megtanítani levendulának lenni. Azt kell megtanulnia, hogyan gondozza jól mindkettőt.